Törvénytől sújtva
| Szerző: | Kovács M. Mária |
|---|
A könyv az 1920-as numerus clausus törvény történetének részletesen dokumentált, meghatározó feldolgozása. A törvény az I. világháború utáni Európa első antiszemita törvénye volt. Visszatekintve, Magyarországon a numerus clausus mintegy előzménye és bevezetője volt annak a folyamatnak, amely az 1930-as években számos zsidóellenes intézkedéshez, végül 1944-ben a Holokauszthoz vezetett. Kovács M. Mária professzor nélkülözhetetlen alapművet ad mindazok kezébe, akik a Horthy-korszak története és a magyar zsidóság sorsa iránt érdeklődnek. (Randolph L. Braham)
Kovács M. Mária a Közép-európai Egyetem professzora. Korábban az ELTE, a University of Maryland és a University of Wisconsin-Madison tanára volt. A zsidótörvényekről írott könyve (Liberal Professions, Illiberal Politics) angolul 1994-ben jelent meg az Oxford University Press, 2001-ben pedig magyarul (Liberalizmus, radikalizmus, antiszemitizmus) a Helikon Kiadó kiadásában.
Sajtóvisszhang:
Könyv a numerus claususról (Róbert Péter, Új Élet, 2013. április 15.)
A numerus clausus története – Interjú a szerzővel (168 óra, Buják Attila, 2012. december 8.)
Magyarország úttörő volt a zsidótörvények meghozatalában (Múlt-kor, MTI, 2012. november 29.)
Számokba zárva (Népszava, Dési János, 2012. december 8.)
Így kezdték számolni a magyar zsidókat (Szegő Iván Miklós, Origo, 2012. november 28.)
Önként dalolva (Barotányi Zoltán, Magyar Narancs, 2012. november 19.)
*
Ajánló széljegyzetek Kovács M. Mária könyvéhez (Konrád György)
Antimeritokrácia. Értékes, alapos, gondolkodó és gondolatébresztő írás. Fegyelmezett, lappangóan ironikus szövege meggyőzött arról, hogy a numerus clausus volt az első magyar modernkori zsidótörvény. Megtestesült benne a tizenkilencedik századi emancipáló jogegyenlőség elvének föladása, helyébe a nacionalista fajvédelem került. A személyes teljesítmény kritériuma helyett a családi származás határozza meg az egyén sorsát, munkája helyett a szülők, nagyszülők, etc.
Engem azért rúgtak ki az egyetemről, mert az apám polgár volt. A húszas években azért nem iratkozhattam volna be az egyetemre, mert az apám zsidó volt. A jó tanulmányi eredmény nem számított, semmi, ami személyes, csak a kollektív-statisztikus. A kitűnő érettségi nem elég a felvételhez, ha zsidó vagy. Az elégséges is jó, ha nem vagy az.
A jó tanuló könyvtárba ment, a rossz tanuló zsidót vert. Nem a személy, hanem a sokaság tagja volt elvetendő, sőt gyűlöletes. A jól tanuló zsidó diák társai között, mint „görény a tyúkketrecben”, mondta az intézményesített antiszemitizmus és a zsidótörvények megalapozója, Prohászka Ottokár püspök. Kormánypolitikusoknak erről köntörfalazniuk kellett, ha pénzt reméltek a Népszövetség jóváhagyásával nyugati bankoktól.
Ahogy ma pénzért az Európai Uniót kell becsapni, és persze utálni is ugyanezért, mint kilencven éve a Népszövetséget. A nemzeti szuverenitás, a nagy hang és a nagy zsebek védelmében. Volt, tagadhatatlanul volt különbség konzervatív és radikális jobboldaliak között, Bethlen és Klebelsberg, illetőleg Teleki, Gömbös és Hóman között, de mindet Horthy nevezte ki, mind az ő embere volt, és mind helyeselték a numerus clausust, ha távol maradtak is a parlament üléstermétől, amikor megszavazták. Eötvös József és Deák Ferenc szellemét mind bezárták a pincébe.
Újításuk végállomása a második világháborús tömeggyilkosság volt. Volt, aki kiszállt e logikai útvonal valamelyik korábbi állomásán, de nem űzhette el magától a gondolatot, hogy egyik lépésből következik a másik. Az ő álmuk nem Auschwitz volt, hanem valami ízlésük szerinti normalizáció, nem a borzalom, hanem az ő nemzeti rendjük. De az ő rendjük hozta meg a zsidótörvényeket, és az ő adminisztrációjuk hajtotta végre a vidéki zsidók deportálását és a budapesti zsidók gettósítását. Lehet, hogy már gyerekfejjel megértettem valamit, amit ezek a nagy emberek holtukig nem értettek meg.
Kár volt Eötvös és Deák szellemét bezárni a pincébe.
Hegymagas, 2012. augusztus 29.
Konrád György
ISBN: 978-963-338-088-8
Megjelenés: 2012
Oldalszám: 267